Chäpter seven

- szép napot tündérem! – harsogta vigyorogva Luis nevara, amint a koszos, repedezett pult mögött gubbasztó öregasszony közelébe ért.- adjon Isten. Mire ez az üdvrivalgás? Talán megtámadták valahára ezt a gennyes országot? – szólalt meg a néni rekedtes, fáradt hangon. Arcát megszámlálhatatlanul sok ránc keresztezte, s a letűnt évtizedek nyomában maradt mély bőrredők egyszerre mozdultak meg a vénséges orcán, mikor a hölgy elvékonyodott szája lassan mosolyra görbült. – Van egy szál cigarettája?Nevara előkotorta fehér vászonzakója belső zsebéből a gyűrött marlboros dobozt, de üres volt.- Sajnálom néni. Nincs nálam, a kocsiban hagytam, de hamarosan itt lesz a kollégám, nála van bőven. Szobát szeretnék kivenni egy éjszakára, két személy részére.- szobát. 2 fő egy éjszaka. 24 dollár. – mondta unottan. Megfordult, leakasztott egy kulcsot és a pultra helyezte. – mi a neve fiam?- Luis. Luis Nevara.- talán mexikói? Mert nem tűnik annak. De a neve spanyolos.- orosz vagyok. Felvett név. Tudja az eredeti hosszú volt és amerikában képtelenek kiejteni.- ez egy elfuserált ország luis. Itt a három szótagnál terjedelmesebb szavakat is alig képesek megjegyezni, a nevekkel ugyanez a helyzet. Ne magát hibáztassa. Engem elenor Mirabeaunak hívnak. Régi francia név. Anyámnak el kellett hagynia európát, mert apám megölt egy magas rangú politikust. Ki akartak végezni bennünket. Engem és három testvéremet. Először washingtonba mentünk, rettenetes volt. Mikor beiratkoztam az iskolába, semmit sem kellett tanulnom. A tanáraim sem tudták, ki volt voltaire, mi a loire, hol van provance. Azt hitték rousseau egy vörösbor, holott én tudtam, kicsoda lincoln, mikor épült a fehér ház és hol van Alaszka. A francia titkos rendőrség követte a családomat, muszáj volt nyugatabbra költöznünk. Végül itt kötöttem ki, túléltem anyámat, és már a bátyáim is halottak…- miért mondja ezt el nekem?- mert úgy érzem, van bennünk valami hasonló.- micsoda?A hölgy megfakult, homályos tekintetét luisra emelte.- Hogy árvák vagyunk.-árvák?- árvák, távol az otthonunktól. Idegen népség vesz körül, idegen országban. Csak magunkra számíthatunk. Gyengék vagyunk, akár egy földből épp csak kibúvó nárcisz a hatalmas, gazos réten. Ha nem vigyázunk, elemészt a sok tetű, gyom, letaposnak és kitépnek.Luis idegesen matatott pénztárcájában, előhúzott három 10 dollárost, a pultra tette, és kisietett.- ehm, kiszaladok, segítek a társamnak behozni a csoma…-kiabálta hátra, miközben becsukta maga mögött az ajtót.A jármű csomagtartójából előhalászta bontatlan marlboros dobozát, és egy pillanat múlva pöfékelt is. A doktor már végzett a rá osztott feladatokkal, az autó oldalának dőlve szívogatta a félig leégett spanglit.- ez a 200 éves nyanya tuti elmebeteg bazdmeg! – háborgott nevara, majd ismét jó mélyet szippantott a bagóból.A doki ennek hallatára rövid ideig mozdulatlanul bámult maga elé, majd őrjöngő hahotázásban tört ki. Potyogtak a könnyei, egyik kezével a kocsira támaszkodott, egészen meggörnyedt a vihogástól.- most mi van?? Mi olyan mulatságos? Jah, hogy betéptél…az más! – mormolta elnéző mosollyal luis, mikor észre vette az aszfaltra ejtett, füstölgő jointot.-Igazán megvárhattál volna. Akkor most együtt szakadnánk a flúgos öreglányon… mindegy, hamarosan úgyis megismered, és neked is elmeséli a történetét, megosztja veled az elidegenedésről alkotott mini elméletét, ami persze igaz, de pont az USAban rágódni azon, hogy hazátlanok vagyunk. Itt majdnem mindeni az. Szedd össze magad, fáradt vagyok. Gyerünk be, már megvan a szobánk. Délután két óra múlt. Reggel 9-re felhúzom a vekkert. Holnap este los angeleben akarok aludni!-m-