Chäpter One ( by : Faint )

Dr. Santiago és Luis Nevara egy 69'-es Chargerben rázkódtak a sivatag szélén. Nevara szájában kedvenc szivara füstölt, Montecristo, lába az égbe lógott és kezeivel olyan mozdulatokat tett, mint egy operaénekes. Dr. Santiago feszülten fürkészte a sivatag széli utat és veszettül szorította a kormányt.- Látta? - kérdezte Luis Nevara- Mit? - ordította Dr. Santiago- Hát mit? Azt ott! - és Luis Nevara kezével egy hatalmas kiszáradt fára mutatott, ami a sivatag közepén apró ágaival kapálózik és felhasítja az eget.- Ugyan, maga megőrült.- Hogy én őrültem meg, akkor mi a fenéért van magán egy orvosi köpeny?- Sebész vagyok, maga barom. - Dr. Santiago lassan és nyomatékosan ejtette ki a szavakat. - Maga nem sebész, maga őrült ! - mondta Luis Nevara, és hangos üvöltésbe kezdett, majd feje fölött köröket rajzolt a levegőbe. A nap magasan járt a joghurt színű égen és a szél homokot fújt kitartóan. Dr. Santiago néha-néha elengedte a kormányt, ilyenkor hangosan felnevetett és izmai torz grimaszt erőltettek arcára. Teste kitekeredve és görcsösen rángatózott a bőr ülésben, hajából prüszkölt az izzadtság, de az öreg Charger csak zakatolt tovább.Luis Nevara épp egy óceánjáró hajóról beszélt az ajtókárpitnak, amikor Dr. Santiago hirtelen lefékezett, kiszállt a kocsiból és elkezdett futni a semmibe. Érdekesnek találta, ahogy felkavarja maga után a homokot, úgy érzete nem marad utána semmi, csupán a lábnyomai és izzadtságcseppjei ebben a krémszínű szárazságban. Elővett egy cigarettát és rágyújtott. A vakító napsütésben a füst komótosan tekergett a levegőben és Dr. Santiago látta, amint megelevenedik előtte egy opálos füstország füstemberekkel és füstfákkal. A füstembereknek hosszú és vékony testük volt, mint a hurkapálcikák, a füstfák lélegeztek és füstleveleket dobáltak a földre. Egy darabig még füstországot fürkészte, majd megunta a látványt és elfújta az egészet. Luis Nevara idegesen botorkált mellé és nyakát behúzva figyelte a doktort. Szemei ide-oda mozogtak, összeráncolta homlokát és szinte suttogva kérdezte :- Meg van már?- Mi? - kérdezett vissza Dr. Santiago csak egy pillantást vetve Nevarára.- Hát tudja. - mondta félhangosan Luis Nevara.- Ja, az. - bólintott Dr. Santiago. - Az megvan.Dr. Santiago a földre pöckölte a cigarettát majd keresztbe tette kezeit. Lábai alig észrevehetően remegni kezdtek de - mintha tudván, hogy erősnek kell látszania Luis Nevara előtt - egy perc múlva már nem is gondolt rá. Kigombolta vékony köpenyét, körbetekerte fején és Luis Nevarára nézett. Nevara még mindig behúzott nyakkal állt mellette és egy száraz gyom körül járkált. Magában beszélt.-Mit csinál? - kérdezte tőle Dr. Santiago-Ez így nem lesz jó...ha nincs terv.-Miről beszél? - húzta fel a vállát a doktor-Azt mondta, hogy már megvan a terve. - rázta a fejét lihegve Luis Nevara-Meg is van...- ...-Itt állunk előtte...A szél még mindig homokot fújt és a nap két árnyékot égetett a sivatag széli útra. Két elnyúlt, mozdulatlan árnyékot.