Chapter Eight ( by : Faint )

Mikor Luis Nevara és Dr. Santiago belépett a motelszoba ajtaján a nap szilánkokban világította meg a szobát a nyitott reluxákon át. Por szállt mindenütt és Nevara semmivel sem érezte magát jobban, mint a sivatag közepén. A csomagokat az ágy mellé tették, körbejárták a szobát benéztek a fürdőbe és kinyitották az ablakokat.- Milyen retkes egy szoba - fintorgott Dr. Santiago- Mit vártál? Nem egy Ritz.- Elmegyek lefürdök. - nyújtózkodott a doktor- Én alszom. - mondta Nevara és rávetette magát az ágyraDr. Santiago a maradék joint-tal becsoszogott a fürdőszobába és ledobta magáról ruháit, majd belenézett a piszkos és megrepedt tükörbe. Arca barna volt és beesett, nyakát vizsgálgatta és a vállán lévő tetoválást. Egy lekicsinyített univerzumot ábrázolt a kép bolygókkal és csillagokkal.Pár percig babrálta még a mintát, majd megnyitotta a csapot a zuhanykabinban. Sárgás-barnás víz fröcskölt ki a zuhanyrózsából és klór szag párolgott a lefolyóból. A doktor hátrébb lépett és megvárta, amíg a víz színtelen nem lett. A forró víz alatt úgy érezte magát, mint a bűnös, akit feloldoznak bűnei alól, lemosta magáról a homokot és az izzadtságot és a közel fél órás áztatás után újra teljes mértékben embernek érezte magát. Átláthatatlan gőz lebegett a fürdőszobában, Dr. Santiago nehezen lélegzett, de frissnek érezte magát és ez volt számára a legfontosabb. A tükörhöz lépett, s kezével letörölte róla a nedvességet. Az üvegről lassan lecsöpögő vizet nézte, a csönd leült a szoba sarkába és keresztbe tett lábbal a doktort bámulta, aki percenként idegesen pillantott hátra. Szeme nem látott át a szürke köddé alakult gőzfelhőn, de meg volt róla győződve, hogy valaki figyeli. A tükörbe nézvén kutatta vajon tényleg van-e valaki a fürdőben rajta kívül. Tíz perc után látszólag megnyugodva visszament a nappaliba, ahol Nevara-t találta az ágyon feküdve, bal keze a földre lógott, zakója mellette. A doktor felöltözött és az egyik ablakhoz lépett. Végignézett a motel előtti parkolón, majd tekintete megakadt egy fekete Oldsmobile-on, ami már érkezésükkor felkeltette figyelmét. A kocsi éjfekete volt és üres, szélvédőjén egy apró minta díszelgett, mint valamiféle rangjelzés és olyan tiszta volt, mintha csak most hozták volna ki a szalonból. Dr. Santiago szólni akart Luis Nevara-nak, de jobbnak látta ha egyedül járja körbe a motelt és a kocsit. Már a recepció előtt sétált, amikor észrevett egy fekete öltönyös fickót az ajtó melletti dohányzóasztal előtt.Az idegen is rápillantott és elnyomta a cigarettáját, közben végig a doktort figyelte, aki komótosan haladt el mellette, s kilépett az utcára. Mivel meglátta az öltönyöst, nem ment közelebb a kocsihoz, mert tudta, hogy az övé. Átvágott a parkolón és sietve eltűnt a következő utca sarkán. Eközben a fekete ruhás már elindult fölfelé a lépcsőn, kesztyűt húzott fegyvert emelt ki a pisztolytáskájából és hangtompítót csavart a cső végére. Lépteit szinte hallani sem lehetett, mozgása olyan volt, mint az árnyéknak, de határozott fellépésébe feszültség is keveredett. A 109-es szoba előtt megállva körülnézett és mellmagasságba emelte pisztolyát.Kezét a kilincsre tette és megkönnyebbülve fogadta, hogy az ajtót nem zárták be, egy halk mozdulattal elfordította a kilincs helyén lévő gömböt és benyitott a szobába. A Smith&Wessont tartó karját azonnal kinyújtotta és az ágyon fekvő Nevara felé közelített. Zakójára a nap vékony sugarakat festett, s fekete bőrcipője hangtalanul vesztette el nyomait a koszos szőnyegen. Az ágytól pár lépésnyire kibiztosította a S&W-t és az alvó Nevara fejére célzott. Kesztyűbe bújtatott ujját a ravaszra helyezte, s már a halálos mozdulatra készült vele, amikor véletlenül rálépett a földön heverő zakóra és vele együtt az üres Marlboros dobozra. Sok ideje nem volt cselekedni, mert közben egy zárkattanást hallott az ajtó felől és egy testet látott, ami épp ott áll mellette. Nyaka megroppant, s feje félelmetes gyorsasággal tekeredett az ablak felé. Pisztolya a földre esett rá Nevara zakójára, majd pár másodperc után teste is követte. Dr. Santiago légzése szapora volt, de különösebb izgatottság nem látszott az arcán. A földön elterülő öltönyösre bámult Luis Nevara-val együtt, aki álmosan hunyorgott hol a doktorra ,hol a halottra. Megrázta magát, felvette a pisztolyt a földről és egy golyót röpített az öltönyös fejébe. A vér komótosan rajzolta végig az arcát, s a nyakán lopakodva eltűnt az ing alatt. A doktor társára tekintett, aki szótlanul támaszkodott az ágy szélére, majd leült a földre. Az utca zaja beszűrődött a szobába és csak néhány emberi hang törte meg a csöndet, ami leginkább Nevara fejében uralkodott.- Kösz – mondta végül a doktor felé fordulva, majd a vajszínű felhőkre nézett az ablakon át